Chateau Le Gris 2013

Ch Le Gris 2013 LoupiacEz a boedeaux-i édes Loupiac faluból, pontosabban a Lidl áruházból érkezett hozzánk, 1999 forintos áron. Épp olcsóbb édesborok után szaglásztam, és már-már kezembe vettem a megbízható Royal Tokaji Áts Cuvée 2013-as évjáratát, ami csekély kalandot ígér, és igen jól teszi. Mindig ott motoszkál persze a kérdés, hogy milyen az Áts Cuvée Áts nélkül, és hogy a 2013-as év vajon jobb-e vagy rosszabb-e, mint az előzők, de alapjában véve az ember tudja, mire számítson.

Helyette győzött a kalandvágy, igen csekély összeget kellett hozzácsapni az Áts Cuvée-hez a nagyobb palackba töltött, így fajlagosan olcsóbb franciához, és a végső cél, a “valami finom édeset” sem látszott sérülni.

Itthon váratlanul ért a kapszula alatt lakó műanyagdugó, nem is tudom láttam-e már valaha francia édesbort műanyagdugóval, mindenesetre ezt a palackot láthatóan azonnali élvezkedésre szánták. A palack tartalma kevesebb meglepetést tartogatott, közepes citromszínnel, őszibarackos, citromos, déligyümölcsös illattal indított, nem akart kiugrani a pohárból, nem is akart többnek látszani, mint ami volt, csendben tette a dolgát. Szájban meglehetősen édes volt, egy könnyedebb aszú édességével, semmi túlzó savval, hordóaromával, cserességgel, illóval, vagy kellemetlenkedéssel. Nem egy sudár, karcsú, élénk savgerinccel bíró bor, igazából elférne egy árnyalatnyit több sav is benne, cserébe csendes, kellemes, élvezhető édesbor, szinte már picit talán unalmasnak mutatkozó, egyszerű magabiztossággal, mindenféle hiba és belekötési lehetőség nélkül. Nyilván a savak és az izgalom jelenthet fogást rajta, ha ez a cél. Van is rajta sapka, meg nincs is. Ennyi pénzért nem rossz vétel, ha csak egy becsületes, jól iható édesre vágyik az ember, egyszer érdemes megpróbálni. Sőt, mivel van az a helyzet, amiben legközelebb is levenném a polcról, legyen stabil 4 pont.

A megrendelő azonban nem volt elégedett az eredménnyel, túl édesnek találta a bort, legalábbis a vacsorához. A palack fele így későbbi bevizsgálásra ítéltetett és parkolópályára került.

Saját beszerzés a Lidliből.

Cirò Riserva 2011

ciro riserva 2011Vagyis egészen pontosan Cirò Rosso Classico Superiore Riserva 2011 DOP, tehát vagy nagyon pedigrés bor, esetleg egy ókori görög szappanopera főhősének kései leszármazottja.

Mindezek ellenére a címke egyszerre hiányos és redundáns. A termelő nem derül ki róla, mivel Cirò csak egy városka a dél-olasz Calabriában, a Wikipédia tanulsága szerint, a bora pedig a Calabria borai szócikkre utal vissza. Ha jól értettem a wikiről, akkor Classico kategóriába csak vörösbor tartozhat, bár úgy sejtem a Rosso kategóriára is ugyanez vonatkozik.

A szócikk szerint 12 DOC régiója van Calabriának, de az éves termésnek mindössze 4%-a kerül DOC minősítéssel palackba. DOCG régió egy sincs, a bekezdés vége viszont görögös lazasággal már 12 IGT-t ismer. Nos, nekem pont egy DOP-t sikerült kifogni, ami ráadásul rögtön Superiore ÉS Riserva is! Sajnos a termelőt a hátcímke sem ismerteti, ellenben megtalálom az év marketingszövegét: a szőlőt személyesen a Calabriai Nap sugarai érlelték! Hát ezt mondjuk tényleg őszintén reméltem. Őt akár még termelőnek is elfogadom (határeset!), be is teszem a palackot rögvest a kosárba.

Bővebben…

Szentesi Open 2014. ősz röviden

Monet impresszio a felkelo nap Mindig is volt a Kézműves Borok Házával kapcsolatban egy afféle punkos-különutas-megnemfogalmazható érzésem, amit sokáig nem sikerült képernyőre vetnem. De most a kezembe került egy album az impresszionistákról és rájöttem: az ő történetükre rímel a hazai kézműves borkészítés is. Afféle nem hivatalos Szalon ez, ahol a vaskalapos akadémikusok által jóvá nem hagyott művek kerülnek kiállításra, és bárki kiállíthat, akit a közösség saját, belső mércéje elfogad. Ez persze nem jelent automatikus lehetőséget, feltétel nélküli elfogadást, vagy vitamentességet, ellenben jelent megjelenési lehetőséget, toleranciát, türelmet.

Ráspi Gneisz 2011A legutóbbi bemutatón csak annyi történt, hogy találkoztam két, egyértelműen nemzetközi klasszisnak tűnő borral. Az egyik a Ráspi Gneisz 2011 volt, tiszta, könnyed, szinte már szellős szerkezetű, de nagyon is masszív kékfrankos, pirosbogyós gyümölcsökkel, némi diszkrét pírított magvas hordóval, komoly mélységgel és végtelen hosszal. (A hordóról azt sejtem sokkal több, mint amennyit a bor mutatni enged belőle, de ez is csak a bort dicséri.) Nem szeretek sétálva pontozni, de kilenc pontot húztam be mellé.

A másik bor a 2HA Courage 2011 volt, ami egy bordói fajtákból és syrah-ból álló házasítás, a bordói vörösök tartózkodó és kevéssé hivalkodó gyümölcsösségével, a legdrágább és legfinomabb francia hordók füstös-vaníliás illatával és perfekt tanninjával, de a bordóiaknál olaszosan szeszesebb-kerekebb testtel, és mondani sem kell, hogy kiváló tömörséggel és hosszúsággal.2HA Courage 2011 Nyolc pontot véltem oda mellé, ami azt jelenti, hogy a Decanter 94 pontos plecsnije helytállónak tűnik. Nagyobb dicsőség ez a magyar bornak, mint amekkora visszhangot kapott, bár tény, hogy nagyon kiestem a ki nem tölthető hazai boros tartalmak fogyasztásából.

Ezen a ponton meg is álltam az események fejben történő összefoglalásában. Ha egy hazai borokat bemutató kóstoló, ráadásul egyetlen kereskedő szortimentjéből álló kóstoló eljut idáig, az bizony nagy szó. Sok neves hely van a világban, ahol nem kóstol az ember egy nyolc meg egy kilenc pontos bort egy este.

Persze mindig is volt valami úttörő jellegű a Kézműves Borok Házában, talán helyesebb is lenne avant-garde-nak nevezni, még akkor is, ha a Szentesi Pincét külön tekintjük tőle. Talán az impresszionista “Visszautasítottak Szalonja” sem tökéletes hasonlat a formális visszautasítók testülete híján, de van valami ebben a hasonlatban, amit zsigerileg helyesnek érzek.

Akadnak még további el nem hanyagolható tanulságok is, azokról is esik majd szó hamarost.

Monet képét innen metszettem.

Rólam 5.

Ígértem a minap egy hosszabb lélegzetű cikket arról, hogy mi történt az elmúlt időszakban. Eltűntem, mint pelikán szardíniarajzáskor, nincs is rá semmi mentségem, legfeljebb okokkal szolgálhatok. Hosszú szünet volt, úgy két éves. Meglehetősen váratlanul jött, hisz nem sokkal előtte még spontán örvendeztem a 100. posztnak ezen a blogon. Sok barátot és ismerőst árultam el galádul ezzel a hosszú hallgatással, kiváló és tanulságos rendezvényekről nem írtam, ennek a pótolható részét igyekszem pótolni.

A hosszú távolmaradás oka: egy korszak véget ért. És közben valami elveszett. Vagy átalakult. Vagy megittam. Nem tudom.

polopokol_Gomboc_Artur_sotetbarnaAmikor elkezdtem évekkel ezelőtt bort kóstolni, azzal a szerénytelen tervvel vágtam a borok világának, hogy mindent meg akarok kóstolni. Átfogó képet szeretnék kapni a világ borairól, borvidékeiről, a híresekről, a híretlenekről, a világfajtákról, a helyi fajtákról, a fiatal borokról, az öregekről, a kerekekről, a lyukasokról és a szögletesekről. (Ez volt a Gombóc Artúr Project.) Sikerült jó társaságba keverednem, kóstolásügyileg jó szájú, széles kitekintéssel és műveltséggel bíró társak közé, akik azzal őszinteséggel és szégyentelenséggel közelítettek a borkóstoláshoz, amit az elmélyült tanulmányozás megkíván. Kóstoltunk magyar borokat, külföldi borokat, világhírű borokat, zseniális borokat, és egyáltalán, igyekeztünk mindenfélét beszerezni, amit beszerezni érdemes.

Nos, ez a korszak véget ért.

Bővebben…

Gróf Buttler a KOGART Házban

Sajtótájékoztató keretében mutatták be a Gróf Buttler pincészet új csúcsborait a KOGART Házban egy novemberi szerda délelőtt. Izgatottan vártam, mert érdekfeszítően alakult a pince története. Bukolyiék kézműves borai a kezdetektől fogva rengeteg fogyasztót lenyűgöztek, egy nagyszerű és látványos úton indultak el, nem nélkülözve az útkeresés nehézsGB Phantom 2011égeit sem. Miután Kovács Gábor lett a tulajdonos, a régi rajongók visszafojtott lélegzettel várták az új évjáratot. Siker volt a 2011-es alap vörösök bemutatkozása, Octopusnak tetszett, nekem is, persze, és amit a leginkább lényegesnek láttam: a váltásból sikerült jól kijönni. A borok tisztábbak, magabiztosabbak, modernebbek lettek és a Bukolyiék által magasra tett lécet sem verték le. A 2011-es csúcsborokkal azonban eddig nem találkozhattunk.

Folyamatosan változik a stáb a pincénél: az előző vezérigazgató, Herczeg Ágnes helyett most Mikuska Péter vezérigazgató konferálta fel a műsort, a korábbi borász Benedek Péter helyét a mellette dolgozó (és nem utolsó sorban a szőlőért is felelős) Adamovich Károly vette át. Bővebben…

Rólam 4.

pelikánNincs mit szépíteni: eltűntem, mint pelikán szardíniarajzáskor. Aggodalomra persze semmi ok, még mindig nem tudom gugli nélkül leírni, hogy absztinencia. Egyszerűen csak az üzemszerű borfogyasztás hullámvasútjának következő hegyét-völgyét vizsgáltam meg hosszasan, és a májam is vágyott már egy komolyabb szellőztetésre.

Nagy árulásokat foglal magába egy ilyen eltűnés, kiváló rendezvényekről nem sikerült beszámolni, kedves emberek meghívásainak eleget tenni, nagyszerű kóstolókról tudósítani. Azért a tanulságok egy része máig is él, ezeket igyekszem majd utólagosan is közzétenni. Az elmúlt időszakról később majd bővebben is írok, egyelőre következzenek a közelmúlt eseményei.

Jön, jön, jön: VinCE 2014

vince 2014 logóBár már úgyis tudják, de leírom az utolsó pillanatban még egyszer én is:

idén is lesz VinCE,

lesznek előadások, mesterkurzusok, sztárvendégek, borral határos gasztrotémák, és lesz rengeteg bor.

Gyors tematikus ajánló az órarend alapján, a kurzusok borait részletesen itt érhetik el:

Az órarend alapján úgy tűnik, hogy Márkus György Champagne-kurzusai nyomán egyre népszerűbbé válik a borvidék, idén már minden napot indíthatunk Champagne-mesterkurzussal is, ami nagyon kellemes, ám felettébb igénybevevő módja a délelőtt eltöltésének.

Márkus György: péntek 17.30-19.00,
Moët & Chandon: szombat 9.30-11.00,
Alfred Gratien: vasárnap 9.30-11.00

Egzotikumokat keresőknek a Cahors-workshop francia malbecjei, a Balkán borai és a dél-francia Jura lehetnek a legizgalmasabbak,

Cahors-i malbecek: szombat 11.30-13.00
Jura borai: vasárnap 13.30-15.00
Balkán workshop: vasárnap 17.30-19.00

a sztárvendégeket keresők számára a Sotheby’s, a 10 MW-s mesterkurzus és Clive Coates lehet a csúcspont,

Sotheby’s: péntek 17.30-19.00
10MWs: szombat 11.30-13.00
Clive Coates: szombat 15.30-17.00 (betelt)

gasztrovénájúaknak lesznek nemzetközi ételek magyar borokkal párosítva és cukrászverseny,

Nemzetközi ételek-magyar borok: vasárnap 13.30-15.00
Pastry Chef Contest: vasárnap 15.30-17.00

igazából nem győzöm kapkodni a fejemet.

Azért a kurzusok jó része magyar/régiós témájú, így továbbra is jó keresztmetszetet kaphat a külföldi vendég a régió borairól, a csúcsborokat külön is kiemelve.

És hogy essen szó borokról is:

A sajtótájékoztatón bemutatkoztak a 19. században alapított krasznodari pezsgőpincészet, az Abrau Durso pezsgői is, és felcsigázták az érdeklődésem.

Abrau Durso: péntek 15.30-17.00

Mindkét bor tiszta volt, friss, finom buborékokkal bírt, valóban a francia champagne-ok arányai mentén készült, egyedül az érlelt jegyeket és reserve borok korosabb aromáit nem hozta: a rozé igazi málnaillatú, friss, primőr hatású ital volt, a fehér változat is a gyümölcsökre épített, bár számomra nehezebben behatárolható jegyekkel – és mellékzöngeként valami érdekes, csemegeszőlőkre emlékeztető déligyümölcsös aromával. (Talán helyi fajtákat is használnak?) . Mindkettő klassz volt a maga nemében, és 5-6 pont körül teljesítményével egyáltalán nem maradt el az alap champagne-ok színvonalától. Kíváncsi vagyok, hogy egy teljes champagne-i reserve borkészlet és pince birtokában mit tudna összeállítani a pincemester, bár ez talán már a mesterkurzuson is kiderül.

Szóval röviden: menjenek VinCÉre, mert idén is jók a programok, mert mindenki megtalálja az érdeklődését, és mert saját, borbuzis szemszögemből a csúcs felé tekintve: a színvonal is fokozódik.

Vigyázat, holnap már kezdődik is!