Jön, jön, jön: VinCE 2014

vince 2014 logóBár már úgyis tudják, de leírom az utolsó pillanatban még egyszer én is:

idén is lesz VinCE,

lesznek előadások, mesterkurzusok, sztárvendégek, borral határos gasztrotémák, és lesz rengeteg bor.

Gyors tematikus ajánló az órarend alapján, a kurzusok borait részletesen itt érhetik el:

Az órarend alapján úgy tűnik, hogy Márkus György Champagne-kurzusai nyomán egyre népszerűbbé válik a borvidék, idén már minden napot indíthatunk Champagne-mesterkurzussal is, ami nagyon kellemes, ám felettébb igénybevevő módja a délelőtt eltöltésének.

Márkus György: péntek 17.30-19.00,
Moët & Chandon: szombat 9.30-11.00,
Alfred Gratien: vasárnap 9.30-11.00

Egzotikumokat keresőknek a Cahors-workshop francia malbecjei, a Balkán borai és a dél-francia Jura lehetnek a legizgalmasabbak,

Cahors-i malbecek: szombat 11.30-13.00
Jura borai: vasárnap 13.30-15.00
Balkán workshop: vasárnap 17.30-19.00

a sztárvendégeket keresők számára a Sotheby’s, a 10 MW-s mesterkurzus és Clive Coates lehet a csúcspont,

Sotheby’s: péntek 17.30-19.00
10MWs: szombat 11.30-13.00
Clive Coates: szombat 15.30-17.00 (betelt)

gasztrovénájúaknak lesznek nemzetközi ételek magyar borokkal párosítva és cukrászverseny,

Nemzetközi ételek-magyar borok: vasárnap 13.30-15.00
Pastry Chef Contest: vasárnap 15.30-17.00

igazából nem győzöm kapkodni a fejemet.

Azért a kurzusok jó része magyar/régiós témájú, így továbbra is jó keresztmetszetet kaphat a külföldi vendég a régió borairól, a csúcsborokat külön is kiemelve.

És hogy essen szó borokról is:

A sajtótájékoztatón bemutatkoztak a 19. században alapított krasznodari pezsgőpincészet, az Abrau Durso pezsgői is, és felcsigázták az érdeklődésem.

Abrau Durso: péntek 15.30-17.00

Mindkét bor tiszta volt, friss, finom buborékokkal bírt, valóban a francia champagne-ok arányai mentén készült, egyedül az érlelt jegyeket és reserve borok korosabb aromáit nem hozta: a rozé igazi málnaillatú, friss, primőr hatású ital volt, a fehér változat is a gyümölcsökre épített, bár számomra nehezebben behatárolható jegyekkel – és mellékzöngeként valami érdekes, csemegeszőlőkre emlékeztető déligyümölcsös aromával. (Talán helyi fajtákat is használnak?) . Mindkettő klassz volt a maga nemében, és 5-6 pont körül teljesítményével egyáltalán nem maradt el az alap champagne-ok színvonalától. Kíváncsi vagyok, hogy egy teljes champagne-i reserve borkészlet és pince birtokában mit tudna összeállítani a pincemester, bár ez talán már a mesterkurzuson is kiderül.

Szóval röviden: menjenek VinCÉre, mert idén is jók a programok, mert mindenki megtalálja az érdeklődését, és mert saját, borbuzis szemszögemből a csúcs felé tekintve: a színvonal is fokozódik.

Vigyázat, holnap már kezdődik is!

KávéBárBazár II.

Az előző rész a tanulságokkal, fontosabb élményekkel itt olvasható.

A mai részben kerülnek sorra a tavalyi Bazárról a különféle versenyek, legnagyobb jelentőséggel természetesen az Országos Baristabajnokság versenyszámai bírtak, melynek győztesei indulási jogot nyertek a Nizzában, illetve Melbourne-ben rendezett Kávévilágbajnokságra. Ezeket a számokat kísérte a legnagyobb érdeklődés, profi gépeken zajlottak az események, profi kivetítőkön lehetett követni a rengeteg érdeklődő számára a teljes munkafolyamatot versenyzőként, és kihangosítva hallgatni a versenyzői kommentárokat. Laikusként azonban nekem nem sokat mondott a látvány, az általam is ismert és kedvelt néhány barista erkölcsi támogatása mellett végül pár perc után elhagytam a termet. Ellenben tényleg lenyűgöző, ahogy felhördül a tömeg, mikor elindul a lefolyás az espressomasinán, szerintem én még a gomb megnyomása után is remegő térddel tudtam volna elrontani a gyakorlatot. A legkiemelkedőbb nemzetközi eredményt a tavalyi győztesek közül Horváth Lajos érte el, aki Nizzában a Cup Tasting világbajnoka lett, illetve Várady Tibor, aki Melbourne-ben bejutott a Filterkávékészítés nagydöntőjébe, és 6. helyezést ért el.

Bővebben…

KávéBárBazár I.

KávéBár BazárIdén is lesz KávéBárBazár, akárcsak tavaly, és mivel kiváló volt a rendezvény, erősen merem ajánlani. Borkedvelőknek meg egyenesen kötelező. Részletes kedvcsinálónak álljon itt a beszámoló a tavalyiról, amit eredetileg persze nem ilyenkor terveztem közzétenni, de végül így alakult…

Az ideiről a részletek ezen a linken találhatóak, kiállítókkal és programmal!

Rögtön az elején összefoglalnám a tanulságokat:

  • Bővíti a világképet a rendezvény, nem is akárhogy. Lehet kóstolni nyilvánvalóan különböző területekről származó, eltérő fajtájú, feldolgozású kávékat, amiknek az íze nyilvánvalóan különbözik – a kávé világa is legalább olyan gazdag, mint a boré. Plusz kiváló kiállítók kiváló gasztroélményeket nyújtottak, és rengeteget lehet tanulni az előadásokból is.
  • Köpőt vinni ér! Nem mondom, hogy gyakori a kávésvilágban, igazából úgy sejtem nem is elfogadott, de pont annyi esélyünk van felcsipegetni az értékes italokat, információkat és végigélvezni a műsort, mintha eleve félrészegen érkeznénk a Borfesztiválra. Öt eszpresszónál többet csak profi barista kóstol meg, a kezdő kávérajongó meg könnyen belelép az “áaztakicsitmármegiszom” hibájába… Megkóstolnivaló pedig akad elég. 5-10 eszpresszó, ugyanennyi filterkávé és egyéb kávéital egészen biztos. A túlzott koffeinbevitel tünetei hasonlóak a részegségéhez, fáradt, álmos, zúgó fejű lesz tőle az ember, és nem tud koncentrálni arra, amire szeretne.
  • A nagy képernyő lenyűgöz. Az ember azt képzelné, hogy semmi izgalmas nincs egy kávéfőzőversenyben, de amikor több nagy kivetítőn mutatják, ahogy lassan csepegve megindul a lefolyás ÉS 300 néző felhördül, akkor azért egy igazi bársonyszőnyeges arénában érezhetjük magunkat.
  • Érdemes végigjárni a gasztro- és italkiállítókat. A Royal Cognac ‘Ancestrale’-ja és a Delizia Joselito sonkája maradandó gasztroélményt okozott.
  • Érkezzünk korán a Koktél- és Flairbajnokságra! Ez a leglátványosabb és legzajosabb versenyszám, nagy tömeget vonz, és nagyobb teret is igényelne. Ha látni szeretnénk, akkor érdemes elölről nézni, hátulról nem túl izgalmas.
  • Reggel otthon már ne kávézzunk. De ezt ugye nem kell mondani.

A rendezvénynek a Corinthia Grand Hotel adott otthont, akárcsak a VinCÉ-nek, szóval a környezetre nem lehetett panasz. A kiállítók kávéi mellett meg lehetett állni számos előadást figyelni, voltak versenyszámok és egyáltalán nem utolsó sorban gasztro- és italkiállítók is. Amatőr kávébuziként próbáltam minél több információt felszippantani és minél több különlegességet megkóstolni. Két napom volt rá, első nap tobzódtak a kiválóbbnál kiválóbb előadások.

Bővebben…

Jó szóval oktat, játszani is enged

Lehmann Mentor 2004Mi tagadás, voltak azért kellemes pillanatok a karácsonyi rohanásban. Például kinyitottam a Lehmann Mentor 2004-et, ami még az első Mondovinomon ragadott magával Bécsben, a Wein&Co. éves borfesztiválján. Beleszagoltam a frissen bontott palackba, és majdnem leültem. Semmi eukaliptusz, semmi Ausztrália, viszont tiszta cabernet, tiszta óvilág, egyszerre egyszerű és egyszerre izgalmas. Finom, törékeny, összetett illat, tkp tisztán feketeribizli, és ezúttal csak maga a gyümölcs, semmi vegetalitás. Némi fűszer, inkább talán keleti és egzotikus, nem a klasszikus édesfűszeres-hordós vonal, akad viola is, a háttérben némi mentol hazudja, hogy “á, ki lehet ezt találni, hogy ausztrál, ha bevakozom”. És bevakozom. Amennyire fáraszt egy jóideje a szellemi erőfeszítés hiábavalósága a vakkóstolásnál, talán mert a nézőpontom eltolódott a tisztán élvezeti irányba, mégis annyira kíváncsi vagyok, hogy mit fognak rá tippelni. Mert én még a palackot bámulva sem tudtam elszakadni az óvilágtól. Ráadásul visszafogottan elegáns ez a bor, nem az újvilág hagyományos, lehengerlő fegyverzetével hódít. Háttere van, jön valahonnan, kultúrát képvisel.

Bővebben…

Vissza a decemberbe: a Karácsony

Sauska Makár Ch 2009A karácsony több fronton telt, egyrészt volt a hagyományos karácsonyi kóstolónk, hagyományosan nálam, ám a hagyományoktól eltérően idén munkából estem be magamhoz.

Reménykedve és érdeklődve hoztam egy Sauska Makár Chardonnay 2009-et, ami egy testes, déli, jól megfázott chardonnay volt ifjúkorában, és a korábbi Sauskák szép érése okán bevakoztam, hátha ő is okoz némi meglepetést. Ha szabad előzetes várakozásokkal élni, akkor egy jól sikerült kalifornyákkal szerettem volna találkozni, egy érett, fűszeres, gyümölcsös, összetett, testes borral.

Bővebben…

Az év vége

Tartozom az olvasóknak többek közt egy csúcsfurminttal, ha picit hosszabban szeretném összefoglalni, akkor egy egész évvel. Ennek a kifejtése következik majd hamarosan, kezdjük a végén, mondjuk a Szilveszternél. Elég ramaty volt, úgy is mondhatnám borügyileg sosem voltunk ilyen mélyen.

Demeter Boda 2007A beígért furmint, amit az előző poszt végén ígértem és sokat vártam tőle (na jó, egy ideje már nem, de képtelen vagyok elfelejteni, hogy egyszer helyből nyomott egy duplaszaltót) a Boda Furmint 2007 volt Demeter Zoltántól. Talán ez a legkevésbé ismert és rajongott darabja Zoltán dűlőfaggató kísérleteinek. A Szerelmi, a Lapis rendre vezetik a kritikákat, az édes Ősz-hegyért én is rajongtam, a Veresért és a Kakasért való rajongást némileg korlátozzák a savak, a Boda viszont rendre elsunnyog egy sima jó-de-nem-kiváló minősítéssel a kertek alatt. Pedig első pillantásra ő kellene, hogy a kedvencem legyen. Igen limitált, bő egy hordós, 100 éves tőkékről szüretelt bor Hegyalja egyik legészakibb fekvéséről.

Bővebben…