Jön, jön, jön – Tokaj Grand 2015

tokaj_grand_logoLemaradva érzem magam itt a blogon, ez itt a harmadik beharangozó poszt egymás után, ezután már tényleg a beszámolók tömkelege kell, hogy következzen.

Ezúttal a Tokaj-Hegyalja látogat Budapestre egy újabb prémium boros rendezvény keretében, a helyszín ezúttal is a jól bevált Corinthia Hotel az Erzsébet körúton, a szervező a már szintén jól bevált Winelovers csapata.

Lesznek mesterkurzusok, változatos programmal. Akad köztük szárazboros, nemzetközi összehasonlítást nyújtó, lesz aszú vertikális, borvidéki rendezényeket, vagy épp Erdőbénye borait bemutató kurzus, de a Szepsy pince szortimentjéből és a Tokaj Kerház új, bővülő palettájával is lehet ismerkedni.

Itt a kiállítók listája, 68 pince és 21 egyéb kiállító standjával, jegyet ITT vásárolhatnak,

és ne feledjék, hogy egész hónapban lesznek programok országszerte, az egyetlen nagykóstoló csak az átfogó képet biztosítja a borokról.

Dióhéjban ennyi, ott kell lenni, mert érdemes, és akinek a tavasza engedi, annak kiváló választás a borvidék is. Legfőképp azért, mert a borvidék meglátogatása mindig kiváló választás.

 

Jön, jön, jön… a KávéBárBazár 2015!

KávéBár BazárIsmét nyakunkon a KávéBárBazár, nagyobb bajunk sose legyen! Tényleg az egyik legklasszabb rendezvény a hazai gasztrofronton, ha havonta rendeznék meg, akkor is minden nap kint lennék.

Mindenféle programok és ajánlók helyett ezúttal néhány személyes tapasztalatot és jótanácsot osztanék meg saját, renegát nézőpontomból. Bővebben…

Jön, jön, jön… a Furmint Február 2015!

keep calm and drink furmintIdén már hatodjára rendezik meg az országos furmint seregszemlét a városligeti Vajdahunyad-várban, ha jól számolom, és ez alatt az idő alatt igazi sikertörténetté vált a rendezvény.

Egyrészt a zárásig tartó és egyre fokozódó tömeg, és az ezzel járó hő-hangulat-alkoholfok emelkedés jelzi az egyértelmű érdeklődést a rendezvény iránt, de a belépő egyre emelkedő ára is biztos az évről évre fokozódó érdeklődésnek köszönhető.

A Furmint Február mintájára szerveződő Olaszrizling Október, Nememlékszemmilyen November, és a nemsokára várható Malbec Május is jelentős részben a furmintok sikerének köszönheti létét, úgy hiszem.

A rendezvény tavaly elkezdte a sikeres boros rendezvények egyéb tüneteit is mutatni, eltűnt például Szepsy a kiállítók közül. Nem kérdeztem rá, hogy mi volt a távolmaradás oka, de gyakran megfigyelhető, hogy egy befutó rendezvényen, ahol ráadásul egyre emelkedik a résztvevő borok színvonala, a borvidék krémje egy idő után inkább távolmarad, mert nekik már csak vesztenivalójuk lesz. Egyre nehezebb lesz egyértelműen ráverni a korábbi fölénnyel a konkurrenciára, a fajta és a borvidék zászlóját már emelik mások is, a küldetés halad tovább a korai úttörők napi robotja nélkül is. Saját emlékeimben kutatva, Szepsy talán méltatlanul sok hideget és meleget is kapott évről évre a Furmint Februáros beszámolókban, bár a borok nyilván nem szorultak ki az élmezőnyből.

A tavalyi év számomra egyértelműen a bővülésről szólt, míg a korábbiak a minőség (az átlagos pontszám) folyamatos emelkedéséről. Tavaly az alsó szintre került a nemtokaji rovat, újabb, tehetséges mátrai és népszerű szerémi borászokkal, feltörekvő tokajiakkal, és sok, bevált somlaival egyetemben.

A felső szinten maradt a magas átlagszínvonal, tovább bővülő kínálattal, és néhány meg nem írt tanulsággal, amit idén igyekszem szorgalmasan pótolni. Nem lesz könnyű, most csak a rendezvény második, zsúfoltabb felére tudok odaérni, de igyekszem minél alaposabban körbejárni a borokat és rögzíteni a benyomásokat.

Egyszóval: ma este Furmint Február, aki tudja, jöjjön, aki hallja, adja át!

A kép a facebookon jött velem szembe, egyből megtetszett, köszönet az (általam) ismeretlen alkotónak és a képet megosztó barátoknak.

espelt Garnacha 2010 old vines

Egy olcsó, de nagyszerű bor. Öreg, 1920-as telepítésű tőkékről származik, már csak ezért is szimpatikus anyag, és valóban lakik is benne egyfajta erő, lendület és nagyszerűség. Mély, átlátszatlan, szinte már fekete szín, intenzív, édes feketebogyós gyümölcsökkel az illatában. Málna, áfonya, érett szeder, mellette jelentős újhordót sugalló édesfűszerek, de szóhoz jut a bor is. A 14%-os szesz és a kerek test, a nyugodt, szinte már lomha, tapasztalt és magabiztos korty tipikus egy grenache-nál, egyáltalán nem hiányzik semmi szeleburdi, mesterségesnek ható, túlzott lendületet biztosító ráncfelvarrot sav, amennyi kell, az bőven megvan. Erőssége a szép, fajtára jellemző arányok, a varratmentes illesztés, a kiváló intenzitás és hossz. Csak 6 pontra adnám, bár kétségtelenül megérdemelhet hetet is, de 10-15 euros árával bárkinek merném ajánlani, aki szeretne egy jó vörösbort inni. Bármilyen alkalomra kiváló, olyan, mint egy jó champagne. Már reggel nyolctól fogyasztható, az első kávé és egy gyors reggeli után, az ebédre sütött pizzához, vagy a 49. Super Bowl éjjeli döntőjének nagyszünetben. Egyelőre úgy néz ki döntetlennel fordulnak a csapatok, én meg dühödten befordulok a fal felé, a többi majd reggel kiderül. Ez van.

Chateau Le Gris 2013

Ch Le Gris 2013 LoupiacEz a boedeaux-i édes Loupiac faluból, pontosabban a Lidl áruházból érkezett hozzánk, 1999 forintos áron. Épp olcsóbb édesborok után szaglásztam, és már-már kezembe vettem a megbízható Royal Tokaji Áts Cuvée 2013-as évjáratát, ami csekély kalandot ígér, és igen jól teszi. Mindig ott motoszkál persze a kérdés, hogy milyen az Áts Cuvée Áts nélkül, és hogy a 2013-as év vajon jobb-e vagy rosszabb-e, mint az előzők, de alapjában véve az ember tudja, mire számítson.

Helyette győzött a kalandvágy, igen csekély összeget kellett hozzácsapni az Áts Cuvée-hez a nagyobb palackba töltött, így fajlagosan olcsóbb franciához, és a végső cél, a “valami finom édeset” sem látszott sérülni.

Itthon váratlanul ért a kapszula alatt lakó műanyagdugó, nem is tudom láttam-e már valaha francia édesbort műanyagdugóval, mindenesetre ezt a palackot láthatóan azonnali élvezkedésre szánták. A palack tartalma kevesebb meglepetést tartogatott, közepes citromszínnel, őszibarackos, citromos, déligyümölcsös illattal indított, nem akart kiugrani a pohárból, nem is akart többnek látszani, mint ami volt, csendben tette a dolgát. Szájban meglehetősen édes volt, egy könnyedebb aszú édességével, semmi túlzó savval, hordóaromával, cserességgel, illóval, vagy kellemetlenkedéssel. Nem egy sudár, karcsú, élénk savgerinccel bíró bor, igazából elférne egy árnyalatnyit több sav is benne, cserébe csendes, kellemes, élvezhető édesbor, szinte már picit talán unalmasnak mutatkozó, egyszerű magabiztossággal, mindenféle hiba és belekötési lehetőség nélkül. Nyilván a savak és az izgalom jelenthet fogást rajta, ha ez a cél. Van is rajta sapka, meg nincs is. Ennyi pénzért nem rossz vétel, ha csak egy becsületes, jól iható édesre vágyik az ember, egyszer érdemes megpróbálni. Sőt, mivel van az a helyzet, amiben legközelebb is levenném a polcról, legyen stabil 4 pont.

A megrendelő azonban nem volt elégedett az eredménnyel, túl édesnek találta a bort, legalábbis a vacsorához. A palack fele így későbbi bevizsgálásra ítéltetett és parkolópályára került.

Saját beszerzés a Lidliből.

Cirò Riserva 2011

ciro riserva 2011Vagyis egészen pontosan Cirò Rosso Classico Superiore Riserva 2011 DOP, tehát vagy nagyon pedigrés bor, esetleg egy ókori görög szappanopera főhősének kései leszármazottja.

Mindezek ellenére a címke egyszerre hiányos és redundáns. A termelő nem derül ki róla, mivel Cirò csak egy városka a dél-olasz Calabriában, a Wikipédia tanulsága szerint, a bora pedig a Calabria borai szócikkre utal vissza. Ha jól értettem a wikiről, akkor Classico kategóriába csak vörösbor tartozhat, bár úgy sejtem a Rosso kategóriára is ugyanez vonatkozik.

A szócikk szerint 12 DOC régiója van Calabriának, de az éves termésnek mindössze 4%-a kerül DOC minősítéssel palackba. DOCG régió egy sincs, a bekezdés vége viszont görögös lazasággal már 12 IGT-t ismer. Nos, nekem pont egy DOP-t sikerült kifogni, ami ráadásul rögtön Superiore ÉS Riserva is! Sajnos a termelőt a hátcímke sem ismerteti, ellenben megtalálom az év marketingszövegét: a szőlőt személyesen a Calabriai Nap sugarai érlelték! Hát ezt mondjuk tényleg őszintén reméltem. Őt akár még termelőnek is elfogadom (határeset!), be is teszem a palackot rögvest a kosárba.

Bővebben…

Szentesi Open 2014. ősz röviden

Monet impresszio a felkelo nap Mindig is volt a Kézműves Borok Házával kapcsolatban egy afféle punkos-különutas-megnemfogalmazható érzésem, amit sokáig nem sikerült képernyőre vetnem. De most a kezembe került egy album az impresszionistákról és rájöttem: az ő történetükre rímel a hazai kézműves borkészítés is. Afféle nem hivatalos Szalon ez, ahol a vaskalapos akadémikusok által jóvá nem hagyott művek kerülnek kiállításra, és bárki kiállíthat, akit a közösség saját, belső mércéje elfogad. Ez persze nem jelent automatikus lehetőséget, feltétel nélküli elfogadást, vagy vitamentességet, ellenben jelent megjelenési lehetőséget, toleranciát, türelmet.

Ráspi Gneisz 2011A legutóbbi bemutatón csak annyi történt, hogy találkoztam két, egyértelműen nemzetközi klasszisnak tűnő borral. Az egyik a Ráspi Gneisz 2011 volt, tiszta, könnyed, szinte már szellős szerkezetű, de nagyon is masszív kékfrankos, pirosbogyós gyümölcsökkel, némi diszkrét pírított magvas hordóval, komoly mélységgel és végtelen hosszal. (A hordóról azt sejtem sokkal több, mint amennyit a bor mutatni enged belőle, de ez is csak a bort dicséri.) Nem szeretek sétálva pontozni, de kilenc pontot húztam be mellé.

A másik bor a 2HA Courage 2011 volt, ami egy bordói fajtákból és syrah-ból álló házasítás, a bordói vörösök tartózkodó és kevéssé hivalkodó gyümölcsösségével, a legdrágább és legfinomabb francia hordók füstös-vaníliás illatával és perfekt tanninjával, de a bordóiaknál olaszosan szeszesebb-kerekebb testtel, és mondani sem kell, hogy kiváló tömörséggel és hosszúsággal.2HA Courage 2011 Nyolc pontot véltem oda mellé, ami azt jelenti, hogy a Decanter 94 pontos plecsnije helytállónak tűnik. Nagyobb dicsőség ez a magyar bornak, mint amekkora visszhangot kapott, bár tény, hogy nagyon kiestem a ki nem tölthető hazai boros tartalmak fogyasztásából.

Ezen a ponton meg is álltam az események fejben történő összefoglalásában. Ha egy hazai borokat bemutató kóstoló, ráadásul egyetlen kereskedő szortimentjéből álló kóstoló eljut idáig, az bizony nagy szó. Sok neves hely van a világban, ahol nem kóstol az ember egy nyolc meg egy kilenc pontos bort egy este.

Persze mindig is volt valami úttörő jellegű a Kézműves Borok Házában, talán helyesebb is lenne avant-garde-nak nevezni, még akkor is, ha a Szentesi Pincét külön tekintjük tőle. Talán az impresszionista “Visszautasítottak Szalonja” sem tökéletes hasonlat a formális visszautasítók testülete híján, de van valami ebben a hasonlatban, amit zsigerileg helyesnek érzek.

Akadnak még további el nem hanyagolható tanulságok is, azokról is esik majd szó hamarost.

Monet képét innen metszettem.